Állati erő az 52-esen
Behajtottuk egyik bivalygulyánkat a szabadszállási Zab-székről téli szállásukra, a Kígyósháti Állattartó Telepre. Ehhez keresztül kellett trappolni az 52-es főúton.
A több mint 100 egyedből álló gulya a Zab-szék legelőiről vonult be az 52-es főút túloldalán, Kelemen-széken található téli szálláshelyére, az állattartó telepre. Eleinte noszogatni kellett őket, ebben a hirtelen jött, szokatlanul enyhe, tavaszias időben egyáltalán nem fűlt a foguk a több kilométeres ügetéshez.
A főúton történő biztonságos átkelésüket minden évben a rendőrség biztosítja, a gulya érkezésére leállítják a forgalmat. Nem akármilyen vizuális látvány a bivalyok átvonulása, szerencsések, akik ezt láthatják!
A téli szállásra nem csak a legelő pihentetése miatt kell behajtani őket, hanem a zártabb körülmények között az éppen esedékes orvosi vizsgálatokat is el lehet végezni rajtuk.
A házi bivaly a szarvasmarhánál igénytelenebb őshonos háziállatunk. Szívesen fogyasztja a más állatok által kevésbé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövényt, és igényli a vizes, dagonyázásra alkalmas helyeket. Ideális hát a természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyek, a gépekkel nem kaszálható tómedrek, csatornapartok kezelésére. Legelésükkel és taposásukkal felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket és nyílt vízfelületeket hoznak létre, megakadályozzák az özönnövények elszaporodását és a túlzott nádasodást. Ezzel hozzájárulnak a szikes mocsarakra jellemző fajgazdag madárvilág visszatelepüléséhez. A legelés miatt a rövidebb füvű gyepek egyes madárfajok (godák, bíbicek, cankók, gulipánok) számára megfelelő költőhelyet és táplálékforrást biztosítanak.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság teljes bivalyállománya jelenleg 900 példány körüli.
A behajtásról készült képgaléria fotóit Kis Ferenc készítette.
