Az idei év madara: a kerecsensólyom

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kezdeményezésére 1979-ben indult el az „Év madara” kampány. A program célja, hogy felhívja a figyelmet az egyes fajok és fajcsoportok védelmére, valamint megismertesse azon élőlényeket, amelyek védelmében a lakosság is közreműködhet.

Az idei évben az 50 éves évfordulóját ünneplő MME a kerecsensólymot (Falco cherrug) választotta az „Év madarának”. A méretében és színezetében az egerészölyvhöz hasonló megjelenésű sólyom testhossza 47-55, míg szárnyfesztávolsága 105-129 centiméter. A hát és a szárnyak barnák vöröses szegéllyel, az alsó testen pedig világos alapon csepp alakú foltok figyelhetők meg. A fejtető és a tarkó rozsdássárga fekete sávokkal, a torok pedig fehér színezetű. A hímek és a tojók hasonló megjelenésűek, a fiatal példányok alsótestén lévő foltok elmosódottak, valamint a lábuk hamvaskék színű.

A kerecsensólyom a fás-sziklás ázsiai sztyepp költőmadara. A sík- , valamint a domb- és hegyvidéki rövidfüvű gyepes élőhelyeken is találkozhatunk fajjal. Sikeres költéséhez nélkülözhetetlen a fák és sziklafalak megléte. A kerecsensólyom a többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít fészket. A sziklafalak esetében a tojók a más madarak (például holló) fészekmaradványait használják, vagy a sziklapárkány talajába alakítják ki a tojások helyét. A fás élőhelyeken leginkább az ölyvek és a sasok üres fészkeit használják a költéshez. Évente egyszer költ, általában 3-4 tojást rak, az európai állomány fészkelése március végén, április elején kezdődik. 

Az elterjedési területének jelentős részén vonuló faj, ugyanakkor a déli és a közép-európai fészkelő állomány állandónak tekinthető. A fiókák gyakran nagy területekre kóborolhatnak, illetve vonuló viselkedést is mutathatnak.

A kerecsensólyom táplálékbázisát leginkább a talajon élő, közepes termetű rágcsálók (hörcsög, ürge stb.) alkotják, de kisebb – egér méretű – fajok is szerepelnek az étlapján, valamint repülő madarakat (seregély, galambfajok) is zsákmányol.

Veszélyeztető tényezői között említhetjük az élőhelyek eltűnését és megváltozását, illetve a fő táplálékállat, az ürge állományainak csökkenését. Továbbá a nem megfelelő módon alkalmazott rágcsálóirtó-szerek és a szándékos mérgezés, valamint az elektromos vezetékhálózat okozta áramütések is nagy mértékben hozzájárulnak a populációk csökkenéséhez.

A kerecsensólyom európai populációjának 60%-a hazánkban található, ennek megfelelően a védelem kiemelt jelentőséggel bír a természetvédelem számára.

A faj hazai állománya az 1980-as években a kipusztulás szélére sodródott. Az aktív természetvédelmi tevékenységeknek köszönhetően napjainkra a magyarországi populáció 180-200 párra becsülhető.

A kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 000 000 Forint.